Mosolyutca Rádió helyszíni tudósítása _ Felrázva, nem keverve (ötödök rész)

Mosolyutca Rádió helyszíni tudósítása _ Felrázva, nem keverve (ötödök rész)

A lakóktól és a lányoktól kapott infók alapján
elkezdtem azt gondolni, hogy a problémát valószínűleg jóval súlyosabbnak érzik
a lakók mint a valós mérete. Igen, már a felvetés is hülyeség, mert egy szubjektív
érzést teljesen felesleges minősítgetni és méricskélni még annál is feleslegesebb. 

Ha csak egy lány áll is kint, a
szexmunkával és annak be nem tartott törvényi szabályozásával együtt burjánzó
ártalmak _ pl. agresszív futtatók, a nyomor hatása az üzleti lehetőségekre,
általános biztonság érzet _ jogosan lehetnek zavaróak a környéken dolgozók és
élők számára is. Most a lányok ártalmairól nem beszélek. Szó ami szó eddig 2-3 lánnyal
találkoztunk csak a mostani terepfelmérés két alkalmával. Úgy vélem, hogy
a korábbi tapasztalataink és a lakók véleménye sok ponton összecseng.

Az első lánnyal _ Julcsival _ a Mosoly utcában
futottunk össze. Ahogyan múltkor, úgy most is keveset beszélt velünk. Amikor
odamentünk hozzá, befutott a boltba és kihívott egy csávót. Először nem tudtuk,
hogy miért. Végül kiderült, hogy rémüldözésre semmi ok, ugyanis a lányoknak osztott csomagban található
fecskendőt szerette volna magának a srác.
Mind a kettejüknek felajánlottuk a május végi
tesztelést és tanácsadást. Örültek nagyon a lehetőségnek. Miközben beszélgettünk,
elment mellettünk két zsaru. Ekkor Julcsi szorosan a sráchoz bújt és
megcsókolta. Talán azért, hogy jelezze a rendőröknek, hogy téves a feltételezés, ő bizony nem dolgozik.

Egyébként a szexmunkások  és a kerületi rendőrség
kapcsolata egy felettébb bizarr koktél. Megmondom őszintén rettentő rossz az íze
és engem _ ahogy a kollégáimat is  _ csak dühít, frusztrál. Mindeközben még
nagyobb lendületet ad ártalomcsökkentő munkánk elvégzéséhez.
Belegondolni is nehéz, hogy
vajon a lakókat és a lányokat mennyire frusztrálhatja ez az ártalmas, drága,
megoldást egy pillanatra sem kínáló hatósági hozzáállás.  

A lakók teljesen jogosan azt szeretnék ha problémamentes, nyugodt környéken
élhetnének. Ennek érdekében azt várják el a rendőröktől, hogy üldözzék a
lányokat. A motiváció teljesen átérezhető, a megoldás közel sem, de érteni
mindenesetre értem. Főleg ha a kerületi újság bicskanyitogató narratívájára gondolok.
Vajon egy jól felépített és megtervezett _ bizonyítékokkal és érvekkel alátámasztott _ kommunikációs kampánnyal
lenne esélyünk ellencsapást mérni erre a demagógia alapú agymosásra?
Megértetni a
lakókkal pl. azt _ amit ők is tapasztalnak, csak más okokra vezetik vissza _, hogy
a rendőrség intézkedései azon felül, hogy drágák nem jogszerűek, ráadásul nem
is hatékonyak.
Sőt  mind a lakók, mind a
lányok ártalmainak növeléséhez járulnak hozzá.
 
(Ha te épp egy  egy kommunikációs
szakember vagy, akit bemozgatott ez a téma, akkor írj nekünk az
info@altalap.hu mélcímre, mert nagy örömmel fogadnánk a
javaslataidat, ötleteidet segítségedet. Előre is köszi!
)

A lakókkal összhangban a lányok sem így szeretnének élni és dolgozni. 
Egyrészt arra vágynak, hogy a róluk szóló törvények be legyenek tartva.

Tudtátok például, hogy a türelmi zónák
kijelöléséről szóló törvény 2000-ben
lépett életbe, azonban az önkormányzatok túlnyomó többsége 17 éve jogsértést
követ el, mert nem jelöli ki ezen területeket? Budapesten mindössze 4 türelmi
zóna van. 
És azt tudtátok, hogy ezzel a jogsértéssel párhuzamosan a rendőrség azzal az
indokkal bírságolja meg _ sokszor bizonyíték nélkül, pusztán azért, mert volt
már olyan, hogy tetten érték azaz ismerik _ a lányokat, hogy türelmi zónán kívül dolgoznak?

Az abszurdumon túl, jól mutatja a probléma nagyságát és azt is, hogy mennyire
káros  és eredménytelen ideológiák mentén
törvényt alkotni, vagy egy problémát erkölcsi alapon “kezelni”  az, hogy a szexmunkásokra kiszabott
pénzbírságok összege 2012-ben átlépte az 1 milliárd forintot. Ez kurvasok, ráadásul kemény és lélekölő munkával megkeresett pénz. (Hupszika, nézzed csak! Reggelre nőtt itt egy stadion.) És bármily hihetetlen, de az utcán dolgozó szexmunkások az esetek többségében nem tudják kifzetni ezeket
a bírságokat, így idővel börtönbe kerülnek, majd kijönnek és kezdődik
minden előlről, a különbség annyi, hogy a nyomor és kilátástalanság nagyobb, mint amekkora a börtön előtt volt.  
Ördögi egy kör ez, az már bizonyos.
A Mosoly utcában és környékén dolgozó szexmunkások elmondásai
alapján itt a bírságok 20.000 és 50.000 forint között mozognak. (alkalmanként és ahogy azt már említettem, sokszor bizonyíték nélkül.)
Arra a kérdésre
azóta sem tudom a választ, amit egy lány nagyjából másfél éve kérdezett tőlem,
hogy az Üllői út másik oldalán miért kell “csak” 10.000 forintot fizetni bírság címszó alatt.

Ráadásul az általunk ismert szexmunkások jelentős része nem áll meg a
törvények betartása iránti vágynál. Mernek nagyot álmodni és azt is szeretnék,
hogy a rájuk vonatkozó törvények lehetővé tegyék számukra a biztonságos
munkavégzést és azt, hogy munkájukkal ne zavarjanak másokat. 
Mondtam én, hogy elég bizarr koktéllal állunk szemben, és felmerül bennem a
kérdés, hogy biztosan azok isszák ezt a koktélt akiknek kell? 

A _ tényalapú _ kommunikációs kampány fontosságában egyre biztosabb vagyok. Ha sikerülne
valamilyen módon áthatolni a demagógián, akkor Mosoly utca lakói beállnának a
szexmunkások _ és a velük foglalkozó segítők _ mellé, hogy közös erővel
elérjék, hogy a  törvények tényleg a
biztonságot, nyugalmat, békét és nem utolsó sorban az ártalmak maximális
csökkentését eredményezzék. A szereplők pedig működjenek együtt, emrt csak így lehet eredményesen kezelni ezt a problémát.

Persze ehhez a döntéshozóknak meg kellene hallania a szereplők hangját,
sőt figyelembe is kéne venniük azt, amit mondanak. 

Na ez lehetne az előbb vázolt kommunikációs kampánynak a soron következő kihívása. (Mélcímünk
változatlanul: info@altalap.hu)

Visszatérve az utcázáshoz.
A Ludmilla utcán
odamentünk egy lányhoz akiről nem tudtuk eldönteni, hogy dolgozik vagy sem,
ezért megkérdeztük tőle és mivel igennel válaszolt, regisztráltuk. A (kód)neve Henriett. Azt mondta,
hogy nemrég kezdett el kijárni. Takarítóként dolgozik és mivel jelenleg
lakhatásért cserébe egy egész családot tart el, a fizetése kiegészítésre
szorul. Ilyenkor kijön, dolgozik 1-2 órát és megy tovább a dolgára. (Mivel ez volt az  első találkozásunk, nem akartunk
túl mélyre menni, de amint alkalmunk lesz rá, megpróbáljuk kicsit jobban
körbejárni a “lakhatásért tartok el egy egész családot” témát. Elsőre nem
sejtet túl szép dolgokat ez a félmondat)
Henriett elmondta még, hogy őt nem bántják a zsaruk, pedig a csekket sem szokta
elfogadni, ahogy a hozzá tartozó papírt sem szokta aláírni. Alapvetően nem
szeret másokkal együtt dolgozni, mert itt mindenki vamzer (spicli), mindenki
köp a rendőröknek. (Mert ebben az igazság utáni világban ezzel tudják csak
valamelyest csökkenteni a saját ártalmaikat a szexmunkások._ a szerk.)
Mondtuk Henriettnek
is a tesztelést és tanácsadást, aminek ő is nagyon megörült, aztán elrohant, mert befutott egy üzlet.

Mindeközben elment mellettünk egy lány,
kismacskás lila hátitáskával _ valamiért ennek hatására kiestem a valóságból és
egy alternatív univerzumban találtam magam _ és odaszólt a lányoknak, hogy ő már
kettőt megcsinált,  közben sietős
léptekkel haladt tovább. Mire feleszméltem, már messze járt, így vele most nem
tudtunk beszélgetni.

Később találkoztunk két régóta ismert klienssel is.
Mondták, hogy ők ketten már többször ültek együtt a sitten, ahogy  az itt dolgozó lányok többségével úgyszintén.
Ők  voltak a legkeményebbek a böriben. Mindenki félt tőlük mert ha kellett, bárkit megvertek. Nagy respektjük
volt bent azért is, mert ők árultak cigit meg a zöldséget. Utóbbit a böri konyhájáról lopva
termesztettek. 
Az őrökkel is elvoltak mert mindig bevállalták amit tettek. (Persze nem hülyék,
szóval csak akkor, amikor lebuktak.) Miközben beszélgettünk, elment mellettünk
még egy lány akiről azt mondták, hogy vele is ültek együtt és nem köszön nekik
mert bunkó. Szegény lány elég megszeppentnek tűnt, ezért úgy döntöttünk, hogy
majd akkor vesszük fel vele a kapcsolatot, amikor nem a keménymaggal
beszélgetünk.

Eléggé elgondolkodtatott és el is szomorított ez
a mai ügyelet.

Ez már tényleg az alternatív valóság, az a
bizonyos igazság utáni világ, ahol emberektől, akik életében az elszenvedett
erőszak a mindennapok részévé vált, azt várjuk el, hogy a pénz ill.
börtönbüntetés majd észhez téríti és a jó irányba tereli őket. Aztán kurvára csodálkozunk
azon, hogy semmit sem ért módszerünk. De még ekkor is arra a következtetésre
jutunk, hogy a várt hatás azért maradt el, mert nem mértük súlyosabban az
éveket. (Igen tudom, hogy a büntetés, az
erőszak, még azoknál sem működő módszere a jó útra térítésnek, akik nem
bántalmazó környezetben nőttek fel
.)
Ebben az igazság utáni világban, ahol  a
“rossz viselkedésre”  büntetés a válasz,
és a segítségnyújtást, a terápiát hírből sem ismerik, hanem egy nem működő
egyenletet használunk újra és újra abban a reményben, hogy hátha most más
megoldást ad ezzel is alátámasztva igazunkat, megerősítve erkölcsi fölényünket. Mert igazuk rajtunk kívül csak azoknak lehet, akik a mi kövünket fújják. Ezért
teljesen felesleges lenne ezt a csodás módszert megvizsgálni, megkérdőjelezni,
hisz ami csodás, az tökéletes is egyben…
Nem igaz?

2017.
április

from Tumblr http://ift.tt/2rOKwoQ