Mosolyutca Rádió helyszíni tudósítása _ Az üres telek meséi (hatodik rész)

Mosolyutca Rádió helyszíni tudósítása _ Az üres telek meséi (hatodik rész)

image

Ma is ahogy eddig mindig, a Mosoly utcában kezdtük a napunkat.
A legtöbb lány akivel eddig beszélünk, egyrészt nem a 8. kerületben lakik, másrészt rendszertelenül jár ki dolgozni.
Legtöbbször akkor, ha megszorulnak anyagilag.

A Mosoly utcában van egy üres telek, ami egész sokáig le volt zárva kerítéssel. Mostanra a kerítést egy helyen szétvágták, illetve a jobb oldaláról megszökött az egész kerítés. Azaz már nicns elzárva a külvilág elől.

Kiváncsiak vagyunk, ezért benéztünk a telekre és azt láttuk, hogy valaki épp sátrat épít a  telek fallal határolt részénél. Aztán arra lettünk figyelmesek, hogy ez a valaki  az építést felfüggesztve, a kezét a nadrágjába dugta és csak állt.
Kicsit tanakodtunk, hogy vajon mit is csinálhat, illetve átgondoltuk, hogy mit ír ilyen és ehhez hasonló helyzetekre az Asszertív Utcai Szociális Munkások Etikai Kódexe. (Mondhatni semmit)
Végül arra jutottunk, hogy ugyan pontosan nem tudjuk mit csinál az a valaki nadrágba dugott kézzel, de ha mi olyasmit csinálnánk _legyen az bármi _ nagyon szeretnénk ha megzavarnának csinálás közben.  
Ezért továbbmentünk.

A Ludmilla utcán Bernivel találkoztunk akinek csak kézfertőtlenítőre volt szüksége. Illetve nagyon örölne neki, ha szereznénk egy orvost. (Nincs valakinek véletlenül felesleges orvosa?
Mi is örülnénk, ha lenne egy orvosunk, de sajnos a jelenlegi egészségügyi ellátás  kiemelt fejlesztése, a rengeteg kórházépítés, fizetésemelés leterheltsége és az orvoshiány miatt nem biztos, hogy van reális esélye az orvos szerzésnek. Pedig normális egészségügyi ellátás mindenkinek jár(hatna).
Fentieket Berninek is elmondtuk, aki azt válaszolta, hogy volt dokinál, aki köbö annyit foglalkozott vele, mint az előttünk álldogáló fa. 
Ez pedig lásssuk be, nem valami sok, és most nem a fát minősítem…

Az Mosoly utcában folytattuk utunkat ismét. Az átellenes oldalon megpillantottunk egy lányt. Átvágtunk az úton, hogy szóba elegyedjünk vele. Azomban amint észlelte, hogy felé igyekszünk felpattant, és elment az ellentétes irányba.
Természetesen nem rohantunk utána.
A bizalomhoz idő kell, ráadásul lehet, hogy rendőrnek nézett minket.
De ez csak egy feltételezés részünkről.
Réges régen néztek már minket rendőrnek, de akkor láthatósági mellényben eldobált fecskendőkre vadásztunk. Volt nagy riadalom az ivés (intravénás szerhasználó _ a szerk.) klienseink részéről (is) amikor itt-ott felbukkantunk. A torkunk is berekedt, annyit üvöltöztünk, hogy ne rohanjanak el, nem zsaruk vagyunk, hanem a tűcserések.
Oh, azok a régi szép idők!

image

Visszanéztünk az üres telekre ahol már nem találtunk ott senkik.
Arra gondoltunk megpróbáljuk kideríteni, hogy miért lehetett jó _ persze közel sem biztos, hogy jó volt_ állni azon a helyen nadrágba dugott kézzel. Ezért odabattyogtunk,  de csak egy pelenkát találtunk ott ahol az úr állhatott. Jah és a kezünket sem dugtuk a nadrágunkba, pusztán a helyszínt vettük szemügyre miután összefutottunk azzal a pelenkával.

Kifelé jövet egy helyi állampolgár megkérdezte, hogy keresünk-e valamit, mert ő biztos benne, hogy tud nekünk segíteni. 
Kicsit dumáltunk vele. Elmondtuk, hogy kik vagyunk és miért vagyunk. Altalap, szexmunka, HIV teszt és tanácsadás, ártalomcsökkentés stb. Szóval csak a szokásos.
Amikor elváltak útjaink tanult kollégám azt mondta, hogy szerinte el akart adni nekünk valamit. Szerintem a pelenkás esethez is köze lehet. Talán.

Így telt a május első uccázása a Mosoly utcában és környékén.

Boldog pünki7főestét mindenkinek!

 2017. május

from Tumblr http://ift.tt/2swKwqJ